negyvenegyedik fejezet
Gabe merengve ült az irodájában. A feje tompán fájt, a szíve meg hasogatóan. Korán volt, elsőként érkezett az irodába a hálaadás utáni hétfő reggelen. Azóta nem aludt, mióta Mia kisétált a lakásából, dühösen, elárultan.
Az ő két képét nézegette a telefonján. Az egyiket kinyomtatta, és bekereteztette. Ott tartotta az íróasztala fiókjában, és gyakran elővette, csak hogy a mosolyát lássa.
A képeken még az a Mia volt, akit gyalázatosan tönkretett. Kiölte a szeméből a derűs fényt, ráadásul még a mosolyát is elrabolta. Megsimogatta a képet, amelyen Mia kitárt karokkal áll a hóesésben, mint egy földre szállt angyal.
A hálaadást végül a szüleinél töltötte. Alig tudta elviselni, ahogy újra megtalált boldogságukban lubickolnak. Képtelen volt őszintén örülni kibékülésüknek, amikor a saját élete épp romokban hevert.
Csakis saját magát hibáztathatta ezért. Miután eljött a szülei házából, otthon csak az üres lakás várta. Olyasmit tett, amit még soha: leitta magát, hogy alkoholba fojtsa a bánatát.
Egész hétvégén kábultan kóválygott, és kínozta magát a gondolattal, hogy Jace és Ash elvitte Miát a Karib-szigetekre. Fájdalmasan távol volt tőle, fizikailag és érzelmileg egyaránt.
Megbántotta és elárulta, pedig megesküdött rá, hogy soha többé nem teszi. Hátat fordított neki, mert nem tudta elviselni a bűntudatot és az önmarcangolást, amiért úgy bánt vele, mintha szégyellni való, mocskos titok lenne.
Bassza meg! Tele akarta kürtölni a világot azzal, hogy Mia az övé. Leszarja, hogy Jace áldását adja-e rájuk. Csak az számított, hogy boldoggá tegye Miát, hogy újra ragyogjon, mint amikor együtt voltak. Ezt a fény oltotta ki benne, mikor szakított vele. Úgy tett, mintha megunta volna, és máris továbblépne.
De sosem tudná magát túltenni rajta. Efelől semmi kétsége nem volt. Szerelmes volt Miába.
A rabja volt, annyira szerette, amennyire egy férfi egy nőt csak szerethet. Arra vágyott, hogy az élete része legyen, a hátralévő minden egyes napján.
Szabályok és feltételek, és legfőképp a kurva szerződés nélkül. Mégis mindent megtett, hogy tönkretegye a legjobb dolgot az életében.
Miának igaza volt. Szavai a húsába vágtak. Tényleg ő volt a legjobb dolog, ami valaha is történt vele. Nem kellett sem idő, sem távolság ahhoz, hogy rájöjjön erre.
Sosem lett volna szabad hagynia, hogy kisétáljon a lakásából aznap éjjel Jace-szel és Ashsel. Akkor kellett volna szólnia, mikor könyörgött neki, hogy magyarázza meg, ami köztük van. De nem harcolt érte. Gyáva volt, és megbénította a bűntudat azért, amit hagyott megtörténni. A félelem abroncsba szorította a mellkasát. Szokatlan érzés volt, és teljesen maga alá gyűrte. Mi lesz, ha Mia nem bocsát meg neki? Ha nem fogadja vissza?
Meg kellett mondania neki, hogy ez nem csak szexuális kaland volt. Az örökkévalóságig akarta baszni.
De mit nyújthatott ő neki? Már volt mögötte egy tönkrement házasság, és jóval idősebb is volt, mint Mia. Az ő korában neki még élveznie kellene az életet, nem pedig egy akaratos, követelőző, önfejű férfihez ragaszkodni.
Tucatnyi oka volt arra, hogy hagyja elmenni. De nem volt elég jellemes ahhoz, hogy elengedje. Mert Mia volt az egyetlen nő a világon, aki boldoggá teheti. Nem hagyhatta, hogy csak úgy kisétáljon az életéből. Harc nélkül nem.
Az óráját nézte, ahogy lassan peregtek rajta a másodpercek. Aztán berregett az irodai telefonja. Eleanor lágy hangon szólt bele: – Mr. Hamilton, Mr. Crestwell megérkezett.
Gabe nem válaszolt. Megkérte a titkárnőjét, hogy azonnal szóljon neki, ha Jace bejön az irodába. Azóta az éjszaka óta nem is beszéltek, kerülték egymást az irodában is, aztán az ünnepek alatt egyikük sem volt bent. De nem is akarta
erőltetni a találkozást, kellett egy kis idő, míg mindketten lehiggadnak. Most
azonban már egy percet sem tudott várni. Tisztáznia kellett a helyzetet
Jace-szel, és tudatni vele, hogy nem hátrál meg. Akár tetszik neki, akár nem,
nem fogja elengedni Miát. Még akkor sem, ha ez a barátságuk és a vállalat végét
is jelenti. Miáért még ez is megérné.Végigment a folyosón. Tudta, hogy szarul néz ki, de ez sem érdekelte. Ezen most túl kell esnie.
Kopogás nélkül nyitott be Jace irodájába. Jace felpillantott, és megkeményedtek az arcvonásai. Szúrós szemmel nézett vissza rá.
– Beszélnünk kell – közölte Gabe rekedten.
– Nincs semmi mondanivalóm neked – felelte Jace.
Gabe becsukta maga mögött az ajtót, és ráfordította a kulcsot.
– Nekem viszont nagyon is sok mondanivalóm van számodra.
Rátámaszkodott Jace asztalára, előrehajolt, és a szemébe nézett.
– Szerelmes vagyok Miába.
Jace tekintete egy másodpercre meglepetést tükrözött, majd hátradőlt a székében és szigorúan méregette barátját.
– Nagyon furán mutatod ezt ki – mondta undorral.
– Ezt elbasztam. De nem válok meg tőle. Meg kell értsük egymást, mert nem akarok még több fájdalmat okozni neki, mint amit már elértem ezzel a helyzettel. Boldoggá akarom tenni, ami lehetetlen, ha mi ketten egymást marjuk.
– Kurvára nem gondoltál a barátságunkra, amikor az ágyadba cipelted a húgomat – felelte jegesen Jace.
– Tudtad, hogy ki fogok akadni. A francba is, az első nap figyelmeztettelek, Gabe, te pedig hazudtál nekem.
– Mia nem akarta, hogy megtudd. Nem akart megbántani, sem kiborítani. Azért mentem bele, mert csak őt akartam, és nem érdekelt, mibe kerül.
– Mit jelent neked, Gabe? Szórakozást? Kihívást, mert ő a tiltott gyümölcs?
Nem hozzád való, ezt te is nagyon jól tudod. Gabe ököllel az asztalra csapott.
– Feleségül akarom venni, a kurva életbe is!
Jace felhúzta a szemöldökét.
– Megesküdtél Lisa után, hogy soha többé nem nősülsz meg.
Gabe felemelkedett, majd megfordult és fel-alá járkált az íróasztal előtt.
– Sok mindent mondtam, és eddig egyetlen nő miatt sem változtattam a döntéseimen. De Mia… más. Nem tudok nélküle élni, Jace! Akár mellém állsz, akár nem, de vissza akarom szerezni. Nem lehetek boldog nélküle. Azt akarom, hogy az életem része legyen, minden elképzelhető módon. Gondoskodni akarok róla és mindent megadni neki, ami csak tőlem telik. Talán hülye vagyok, de gyereket szeretnék tőle.
Az én koromban! Kislányokat, akik épp ugyanúgy néznek ki, mint ő.
Elképzelem, hogy a gyermekünket várja, és ez a világ legcsodálatosabb érzése. Mindent megváltoztatott bennem, amit korábban szilárdan hittem. Ez mind csakis miatta van. Sosem éreztem még így nő iránt, és soha többé nem is fogok.
– Tyű – nyögte ki Jace.
– Ülj le. Megőrjítesz, ha továbbra is fel-alá járkálsz az irodámban.
Gabe megtorpant, majd leereszkedett a székre, de majd' belebolondult, hogy egy helyben kell maradnia. Nem akart itt lenni. Miához akart rohanni és a lába elé vetni magát. Azt mondta, térden kell csúsznia a bocsánatáért. A kurva mindenségit, hát megteszi.
– Komolyan gondolod? – kérdezte hitetlenkedve Jace.
– Szerelmes vagy belé, és nem csak átmeneti szórakozás, amire ha ráunsz, majd továbblépsz?
– Ne idegesíts fel – dörmögte Gabe.
Jace a fejét csóválta.
– A szentségit! Sosem gondoltam, hogy eljön ez a nap. Mégis hogy történt? Hogy lehettem olyan idióta, hogy észre se vettem?
– Jobb, ha nem megyünk ebbe bele, mert csak kiborulnál. Nem számít, mióta tart, csak az a fontos, hogy szerettem. És ha egy dolgot kérhetnék a világon, az lenne, hogy még ő is szeressen és meg tudjon bocsátani nekem.
Jace elhúzta a száját.
– Nem is tudom… Eléggé ki van akadva rád. Megbántottad. Méghozzá nagyon. Még sosem kellett egy nőért sem küzdened. Önként a karjaidba vetették magukat. De Mia más. Ő tudja, hogy olyan férfit érdemel, aki kiáll és harcol érte. Te nem tetted, és ezt nem fogja egykönnyen elfelejteni.
– Azt hiszed, nem tudom? – csattant fel Gabe.
– Nem vádolhatnám azért se, ha soha többé nem akarna szóba állni velem. De meg kell próbálnom. Nem engedhetem el csak így.
Jace átfonta a kezét a tarkója mögött.
– Basszus, haver, te aztán sosem intézed egyszerűen a dolgaidat! Idióta vagyok, hogy nem verlek péppé, és nem váglak ki most rögtön az irodámból. El sem hiszem, hogy együtt érzek veled.
Gabe mellkasában egy kicsit enyhült a nyomás. Jace szemébe nézett.
– Sajnálom. Mindent rosszul csináltam. Tudnod kell, hogy sosem volt szándékomban tönkretenni a barátságunkat. És soha sem bántanám Miát. Soha többé nem is fogom. Már így is eleget bántottam. Ha most megbocsát, az életem hátralévő részét azzal fogom tölteni, nehogy okot adjak neki a szomorkodásra.
– Csak ezt kívánom neki én is – mondta Jace lágy hangon.
– Szeretném, ha boldog lenne. És ha te boldoggá tudod tenni, akkor velem nem lesz gondod.
– Átkozott legyek, ha nem próbálom meg – felelte Gabe elszántan.
– Sok szerencsét! – válaszolta Jace.
– Valami azt súgja, hogy szükséged lesz rá.